A jó idő, a tavasz és persze a teraszok közkedvelt, népszerű kelléke a rosé bor, ez nem vitás. Fröccsként és önmagában is csodásan felszabadító érzés a fogyasztása, minden egyes kortyában ott van a szabadság és a melegebb szezonok minden öröme, így a rosé borfogyasztás ebben az időszakban kiemelkedő.
Hogy mit is érdemes tudni erről a típusról, azon túl, hogy nagyon illik a meleg időhöz? Most összeszedtük.
- A rosé borok kapcsán általános tévhit, hogy a vörös és fehér bor házasításával készül. A megoldás, hogy a kékszőlőt a vörösborokhoz képest rövidebb ideig tartják héjon, majd pár óra után ki is préselik a mustot, így a színanyag csak nagyon enyhén festi meg a mustot és színezi el. Ez alól az eljárás alól csak egy kivétel van, a rosé champagne. Ennél a drága nedűnél ugyanis a rövid héjon áztatás mellett megengedett az is, hogy a fehér színű alapbort némi vörössel házasítsák, cuvée-ként, amely általában pinot noir vagy pinot meunier.
- A rosé elnevezés a franciáktól ered és saját szóhasználatunkban is éppen ugyanígy fut. Olasz és spanyol területeken előfordulhat némi módosulás – rosado vagy rosato neveken is ismeretes lehet ez a rózsás színű ital.
- Alapvetően kétfajta iskola van számontartva rosé készítés kapcsán: az első esetben kifejezetten „roséra szüretelnek”. Ekkor az alapbor üdítően savas és kellően tele van különböző gyümölcsös aromákkal, mivel sokkal korábban történik a szüret, mintha ugyanabból a borból vörösbort készítenének. Ilyenkor tehát a leszüretelt alapanyagot csak rövid ideig áztatják, majd kipréselik és tartályos módszerrel dolgozzák fel általában.
- A második eljárás saignée módon ismeretes. Ebben az esetben nem a rosé készítés a cél, hanem a vörösborkészítés – általában cabernet sauvignon vagy merlot - egy mellékterméke. Nem önmagáért jön létre, hanem azért, hogy a must sűrűbb és még karakteresebb, testesebb vörösbort adjon aztán. Mivel ezeket a szőlőket később szüretelik, ezért az ebből készülő rosék általában testesebbek és sokkal inkább emlékeztetnek minden egyes karakterjegyükben a vörösborokra.
- Itthon gyakorlatilag minden termő és jelenlévő kékszőlő alkalmas arra, hogy rosé bor készüljön belőlük. Mivel igen közkedvelt bortípus, a legtöbb gazda foglalkozik is vele. Nincsenek pontos adatok erről, de erre a célra valószínűleg leginkább a kékfrankost alkalmazzák, már csak abból kiindulva, hogy itthon ez a legelterjedtebb kékszőlő fajta.
- Ennek a Franciaországból eredő bortípusnak a legkiemelkedőbb vidéke Provance. A régióban igen komoly múltja, tradíciója van ennek a bornak, főleg gazdasági jelentősége kiemelkedő: a helyi termelés több mint felét ezek a borok biztosítják. Ezen a vidéken nagyon komoly előírásai vannak a bor előállításának, mint például a szín meghatározása. Az itt készült rosé borok csak a sárgadinnye, őszibarack, piros ribizli, grapefruit, mangó, mandarin árnyalatok mentén kerülhetnek forgalomba.
- A rosé egy légies testű, nagyon könnyed savakkal és jól beazonosítható gyümölcsös aromákkal rendelkező típus. Nemcsak a könnyű karaktere miatt illik a nyárhoz, hanem azért is, mert az ebben a szezonban fogyasztott ételek többségéhez kiválóan illik, például salátákhoz, könnyű sültekhez.
- Ennek a bornak bizony jól áll a szóda: a rozéfröccs mondhatni, hogy a nyár kötelező kelléke. Ismétlés a tudás atyja, jöjjön tehát egy kis emlékeztető:
- kisfröccs: egy deci bor és egy deci szóda
- nagyfröccs: két deci bor és egy deci szóda
- hosszúlépés: egy deci bor és két deci szóda
- házmester: három deci bor és két deci szóda
- viceházmester: két deci bor és három deci szóda
Kínálatunkból most az alábbi minőségi rosé borokat ajánljuk jó szívvel:
- Recas – Regno Rosé 2021: Virágos illat mely a rózsasziromhoz köthető, ízében az eper és a ribizli. Jó savak, kerek, kiegyensúlyozott ásványos utóíz jellemzi. Sushihoz vagy salátákhoz ajánljuk.
- Dúzsi – Kékfrankos Rosé 2020: A pince fő rozé bora, amely mindig a sióagárd – lányvári kékfrankos szőlőből készül, ez adja egyedi zamatát, gyümölcsösségét. Ropogós, könnyű, reduktív rozé a fajta fűszeres és piros gyümölcsös illatával és ízével.
