A bort, természet édes elixírjét mindig hatalmas öröm kortyolgatni – és úgy fest nemcsak mi vagyunk így ezzel, hisz a fimtörténet jónéhány darabjában is nagy örömmel fogyasztják ezt a csodás italt a dramaturgiailag is kiemelkedő jelenetekben.
Ma mi leszünk a sommelier-tek: borokhoz kapcsolódó filmeket ajánlunk ma nektek, mindenféle alkalomra. Kísérőitalokból persze ne felejtsetek el feltankolni!
Jó szórakozást kívánunk!
A Kerülőutak (eredeti cím: Sideways) egy 2004-ben bemutatott amerikai, öt Oscar-díjra jelölt road movie vígjáték-dráma. Jack (Thomas Haden Church) az esküvője előtt egy héttel fiús bortúrára indul legjobb barátjával, Miles-szal (Paul Giamatti) abban a reményben, hogy szabadsága utolsó hetében elcsábíthat még néhány nőt. De a kiruccanás egészen másképp alakul, mint tervezték, felbukkan az igazi nagy Ő és a feje tetejére áll a világ.
A film érdekes vonatkozása, hogy képes volt globális hatással lenni a világ Pinot Noir fogyasztásának alakulására. Miles híres volt a Merlot iránti ellenszenvéről és a Pinot Noir iránt érzett szerelméről, melynek egy vacsora előtt intenzíven hangot is adott: „"Ha valaki Merlot-t rendel, én elmegyek. Én NEM iszom semmilyen „☆☆☆” Merlot-t!"
Nem kérdés, hogy ehhez a mozihoz milyen bort ajánlunk.
Bridget Jonest a harmadik X-en is túl a legmeghittebb viszony egy üveg borhoz köti. Reménytelenül szerelmes főnökébe, Daniel Cleaverbe, és rokonai unos-untalan azokkal a témákkal zaklatják, amelyek minden szingli rémálmai: házasság, család és gyerekek. A magát kövérnek tartó Bridget az igaz szerelmet keresi három jó barátja és naplója segítségével, ahova súlyát, valamint az aznap elfogyasztott cigaretta- és alkoholmennyiséget szorgosan írja.
Véletlenül sem szeretnénk elrontani a film magával ragadó pillanatait, de a nyitójelenetben Bridget elég érzékletesen dönt be egy üveg vörösbort, és hát, valljuk be... mindannyian voltunk már így. A jelenetben szereplő vörösbor ellenére azt javasoljuk, hogy fogyassz inkább Chardonnay-t, mivel Bridget gyakran említi, hogy ez a kedvenc bora.
A bankár Max (Russell Crowe) élete gyökeresen megváltozik, amikor Provence-ba utazik, ahol kastélyt és szőlőbirtokot örökölt nagybácsijától (Albert Finney). Max maga sem tudja, mihez kezdjen, vegye át az irányítást, vagy értékesítse. Szinten minden percét lekötik emlékei és Fanny (Marion Cotillard), a közeli étterem elbűvölő tulajdonosnője. Azonban az álmodozásnak vége szakad, amikor felbukkan Christie (Abbie Cornish), a nagybácsi törvénytelen lánya. Azonban nem ez az egyetlen rejtély a nagybácsi és a birtok életében.
Hamar kiderült, hogy az életnek más tervei vannak főhősünkkel és lassan elkezdi alkalmazni nagybátyja tanításait az élet és a bor élvezetéről. Mivel a film egy bizonyos rosé legendája után kutat, jó szívvel ajánljuk neked webshopunk ezen borait, hogy igazán megalapozd a hangulatot.
A bárányok hallgatnak (eredeti cím: The Silence of the Lambs) 1991-ben bemutatott amerikai thriller Jonathan Demme rendezésében Sir Anthony Hopkins és Jodie Foster főszereplésével. A film öt Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film díját.
Dr. Hannibal "Kannibál" Lecter az egyik legveszedelmesebb pszichopata gyilkos. Évek óta szigorúan őrzött börtönben ül, de az FBI-nak most a segítségére van szüksége. Valaki ugyanis a módszereit utánozza, és remélik, hogy az őrült orvos segítségükre tud lenni. Clarice Starling különleges ügynök kapja a feladatot, hogy férkőzzön Dr. Lecter bizalmába, és próbálja meg rávenni a segítségre. Ám a dolog nem ilyen egyszerű: Dr. Lecter nem csak őrült, de hihetetlenül intelligens is, így Clarice-nek nincs könnyű dolga.
Az biztos, hogy senki sem képes úgy nézni a Chianti vörösborra, amióta Hannibal Lecter a filmben az emberi húsból való lakmározáshoz választotta társul. Jöjjön akkor most minden idők legrosszabb vacsorabuli poénja, hogy értsük miről is van szó: "Megettem a máját egy kis fava-babbal és egy jó kis Chiantival".
Woody Allen kedves kis történetében Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való. Gil esetleg Párizsban szeretne élni és komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet részt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe.
Noha első blikkre, a cím alapján nem a borral hoznánk a várost kapcsolatba, mégis nagyon sok jelenetet áthat ez a csodás nedű. Miután Gil megmagyarázhatatlan időutazást tesz az 1920-as évek Párizsába, egy üveg vöröset oszt meg Salvador Dalival (csak lazán), egy másik üveg vöröset Ernest Hemingway-jel, és némi pezsgőt Zelda és Scott Fitzgeralddal egy menő parti keretein belül.
