Az ország egyik leghíresebb bortermő régiója az egri borvidék. A borkultúra mögött 1000 éves múlt áll, ami mind a hazai mind pedig a külföldi közönség szívét meghódítja és így van ez hosszú évszázadok óta. De mitől olyan különlegesek az egri borok?
Az egri borvidék elhelyezkedése
Az ország egyik legismertebb történelmi borvidéke Heves megye területén helyezkedik el, de vannak részei, amik átnyúlnak Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe is. A terület mérete több mint 22 ezer hektár, ebből 6 ezer hektár szőlőültetvény.
A borvidékhez 19 település tartozik, központja pedig nem más, mint a névadó város, Eger. Két nagy körzetre tagolódik, az egyik a debrői körzet, ide tartozik Aldebrő, Feldebrő, Kompolt, Tarnaszentmária, Tótfalu és Verpelét, a másik pedig az egri körzet, itt található például Demjén, Eger, Kerecsend, Maklár, Noszvaj, Ostoros és Szomolya is.
A borvidék története
Egerben a szőlőtermesztés egy évszázaddal a város alapítását követően kezdődött meg, a 11. században. A bortermelést olyan történelmi események segítették, mint a katolikus egyház révén az egri püspökség megalapítása, a vallonok betelepítése, akik a francia szőlőművelés technikáit és a fahordós érlelést hozták be.
A török hódoltság a bortermelés átalakulását hozta, leginkább fehér szőlőt műveltek, az idő múlásával azonban megjelentek a vörös fajták is. A területek visszafoglalását követően a régió egyértelműen a szőlő- és bortermelésre rendezkedett be.
A 18. század elhozta a szabályozott szőlőtermesztést, szabályozták például azt, hogy mikor kell szüretelni, mennyit dolgozhatnak a napszámosok és mennyi pénzt kell fizetni nekik, a szőlők mennyiségét összeírták és biztosították az őrzésüket is.
A 18-19. században már nagyrészt vörösbort termeltek, valamennyi siller típust és elenyésző mennyiségű fehérbort. A legnagyobb területen kadarkát, rakszőlőt, juhfarkot, fehér frankost és piros bakatort termesztettek.
1886-ban súlyos csapás érte a vidéket, ekkor ütötte fel fejét a filoxéra, ami a szőlőültetvényeken hatalmas pusztítást végzett. Ekkor a szőlők összetételében jelentős változás következett be, megjelent a nagyburgundi, a kékfrankos, a kékoportó és kisebb mennyiségben a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a merlot és az othello.
A II. világháború után a minőséget a tömegtermelés oltárán áldozta fel az egri borgazdaság. Semmi más nem számított, csak az, hogy minél többet termeljenek. Ez egészen a rendszerváltás idejéig volt így. Ekkor alapultak kisebb pincék, megjelentek csúcsborászatok, akik mind a borvidék renoméjának visszaállításának munkálkodtak. Fajta tekintetében a korábban hanyagolt kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, illetve a pinot noir és a syrah voltak a legnépszerűbbek. Ebben az időszakban jött létre a minőséget biztosító eredetvédelmi rendszer is.
A környezeti viszonyok
A régióra földrajzi szempontból tagoltság jellemző, ennek köszönhetően alakultak ki olyan mikroklímájú területek, amik kiválóan alkalmasak a szőlőtermesztésre. Az északról jövő hűvös szelektől védett a terület, így jól tud érvényesülni a mérsékelt szárazföldi éghajlat. A legtöbb eső a nyár kezdetén esik, alapvetően azonban a száraz idő a jellemző. A hazai átlaghoz képest ez a terület hűvösebb, így kiváló az illatos és jó savakkal bíró borok elkészítéséhez.
Az egri borvidéken a talaj sokszínű, ezt a borok stílusán is érezni lehet. Az északi terület például triász és jura kori mészkőben, dolomitban és agyagpalában gazdag, mely rétegek fölött eocén és oligocén mészkő, agyagmárgák és homokkövek találhatók. A riolittufa jelentősége nemcsak a borok karakterén érezhető, hanem mivel kiválóan alakítható kőzet, így az évszázadok során a tufába vájt lyukpincék lettek a borkészítés hagyományos helyszínei. Manapság a reduktív borkészítés technológiai követelményei miatt a nagyobb pincészetek külön modern szőlőfeldolgozókat építettek és a hagyományos tufapincéket pedig érlelőpincének használják.
Az egri borvidék tipikus szőlő- és borfajtái
A régió az adottságoknak köszönhetően vörös- és fehérbor kategóriában is kiváló minőséget tud produkálni. Az egri fehérborok két kategóriára oszthatók, vannak a könnyedebb, magas savtartalmú borok, illetve a fahordóban érlelt változatok. 2011-ben az Egri Csillag kategóriát azért hozták létre, hogy bizonyítsák a régió képességeit a fehérborok területén is. A vörösborok gyümölcsösek, elegánsak, szép savszerkezettel.
A fehérszőlő közül a legkedveltebb fajták az olaszrizling, a hárslevelű, a chardonnay és a leányka, a kékszőlők közül pedig nagy népszerűségnek örvend a kékfrankos, a cabernet franc, a pinot noir, a merlot, a kadarka, a portugieser és a cabernet sauvignon.
Az egri bikavér
A borvidék szimbóluma a 150 éves múltra visszatekintő egri bikavér, ami egy házasított bor, testes karakterrel. Több szőlőfajtából készül, egy cuvée. A szőlőfajták társításánál alapszabály, hogy egyik sem kerekedhet felül a másikon.
Az egri bikavérhez egy legenda is fűzősik. Eszerint Eger várának ostroma alatt a várvédő Dobó István katonatársai megerősítésére vörösbort szolgált fel. Ettől a harcosok erőre kaptak, a törökök pedig a falakon lecsorgó vörös folyadékot bika vérének gondolták, így nem mertek tovább harcolni. Minden bizonnyal ez azonban csak legenda, mivel a török időkig leginkább fehérbort termelték és a bikavér elnevezést sem említik egészen a 19. századig.
A borászatok
Az egri borvidék rengeteg kiváló pincének ad otthont. Olyan ismert nevekkel találkozhatunk itt, mint például a Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok, a Gál Tibor Pincészet, a Gróf Buttler Pincészet, a Juhász Testvérek Pincészete, a Kovács Nimród Borászat, a Tóth Ferenc Pincészete és még hosszan folytathatnánk a felsorolást.
A BorKell kínálatában számos ízletes nedűt kínálunk. Kattints, és ismerd meg őket!
